Évelő élőmulcs keverékek hatása a gyomosodásra

Absztrakt

Az ökológiai gazdálkodásban tilos a gyomirtószerek használata. Emiatt a nagyobb felületen zajló zöldségtermesztésben leggyakrabban a mechanikai gyomszabályozásra, azaz a sorközök kapálására, illetve a talajtakarásra hagyatkoznak a gazdák. A talaj takarására holt vagy élő mulcsot használhatunk. Az élőmulcsok, a kultúrnövénnyel egy időben, annak sorközeiben vagy a teljes felületen azzal együtt növő talajtakarásra használt növények. A holt mulcshoz képest számos közismert pozitív hatással bírnak a talaj szerkezetére, vízbefogadó képességére, a talajélet támogatására. Ezen túl biztosítják a talajtakarás egyik fő célját, a kultúrnövénnyel versengő gyomnövények minél kisebb energia és időráfordítással történő visszaszorítását is. Ez utóbbi hatást vizsgáltuk a 2018-ban elvetett háromféle kétfajú keveréket a kapált kontrollal összevetve. A kísérlet első évében palántázott csemegekukorica, míg a második évben ugyanazon a területen vetett kifejtőbab volt a főnövény. Az évelő keverékek fűféle komponense mindhárom esetben az angol perje (Lolium perenne), míg a pillangós komponensek a fehér here (Trifolium repens), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria) voltak. A bevetett sorközöket egy tenyészidőszakon belül többször kaszáltuk, a gyom- és az élőmulcsnövények felületborítását és a főnövény terméseredményeit mértük. A két éves vizsgálati időszak lehetőséget nyújtott az egyes keverékek különböző gyoméletforma csoportokra gyakorolt gyomelnyomó és termésszintet befolyásoló hatásának felmérésén túl, az évelő keverék komponenseinek a telepítés évében, majd a következő évben tapasztalható borításváltozásának nyomonkövetésére is. Az első évben inkább a pillangós komponens, míg a második évben megerősödve már a fűkomponens is kifejtette gyomelnyomó hatását. A palántázott csemegekukorica terméseredményét nem, míg a vetett kifejtőbab termésmennyiségét kifejezetten negatívan befolyásolta az élőmulcs.