A kontrolling fejlődése a 20. századtól napjainkig
Main Article Content
Absztrakt
A kontrolling tudományterülete az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. A pénzügyi számvitelhez kapcsolódóan kialakult a vezetői számviteli tevékenység, mely összefogta a költségek, valamint az eredmények elszámolásáért, tervezéséért felelős területeket, ezáltal átszőve a teljes vállalati tevékenységet, a pénzügyi területtől egészen a termelési, értékesítési, marketing, humánerőforrás folyamatokig, kielégítve a menedzsment egyre inkább növekvő információs igényét. A kontrolling tevékenység fejlődése tekintetében különbséget kell tennünk az angolszász, valamint a német nyelvterületre jellemző irányzatok között. Az alapvető különbség a kontrolling szervezeti kereteken belüli elhelyezkedéséhez köthető, az angolszász irányzat szerint a kontrolling a vezetés szerves része, fő feladata a vezetés segítése abban, hogy képessé váljon az erőforrások hatékony allokációjára. Ezzel szemben a német irányvonal a kontrollingot tulajdonképpen egy olyan információ előállító eszközrendszernek tekintette, különálló szervezeti egységként, amely alapján a vezető a különböző tervezési és kontroll folyamatokat meg tudta valósítani. A két irányzatban azonban közös, hogy az operatív vezetési területeken túl egyre inkább kiterjed a kontrolling tevékenység a stratégiai szintekre is, így szolgálva a vállalati teljesítmény hatékony javítását.
Letöltések
Article Details
Hivatkozások
Baricz R., Róth J. (1994): Könyvviteltan. Aula Kiadó, Budapest.
Blumné Bán E., Zéman Z. (2014): Controlling a vezetés szolgálatában. Történeti fejlődés, perspektívák. Gazdálkodás- és szervezéstudományi folyóirat, 6 (1-2): 439–447.
Bodnár V., Vida G. (2008): Folyamatmenedzsment a gyakorlatban - Árbevétel-növelés és költségcsökkenés tartósan jó folyamatteljesítménnyel. IFUA Horváth & Partnerts, Budapest.
Böcskei E., Bács Z., Fenyves V., Tarnóczi T. (2015): Kockázati tényezők lehetséges előrejelzése, a gazdálkodás felelősségének kérdése a számviteli beszámolóból nyerhető adatok tükrében. Controller Info, 3 (3): 7–14.
Chikán A. (2003): Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest.
Hahn, A. (2005): Der Controller als Sparringpartner. Manager und Controller als Gespann. ControllerNews, 15 (1): 71–89.
Hanyecz L. (2011): A modern vezetői controlling. Saldo Kiadó, Budapest.
Hágen I. Zs., Méhesné B. Sz. (2014): A vállalati kontrolling alkalmazásának jelentősége. Controller Info, 2 (1): 33–38.
Horváth P. (1993): Controlling: a sikeres vezetés eszköze. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Horváth P. (2003): A Controller: a vezetés navigátora, Menedzsment Fórum.
Horváth és Partner (1997): Controlling. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 212 p.
Kalmár P., Zéman Z., Lukács J. (2015): Bankkontrolling marketingszemléletben – alkalmazott statisztika a kontrolling szolgálatában. Hitelintézeti Szemle, 14 (4): 108–123.
Körmendi L., Tóth, A. (1998): Controlling a hazai szervezetek gazdálkodási gyakorlatában. WEKA Szakkiadó Kft., Budapest.
Lakatos V., Béresné Mártha B., Tömöri G. (2020): Controlling módszerek ismerete és alkalmazásuk az Észak-alföldi régió kis- és középvállalkozásainak gyakorlatában. Int. J. Eng. Manag. Sci., 5 (1): 441–452. https://doi.org/10.21791/IJEMS.2020.1.37
Mészáros Á. (1995): A controlling sajátosságai a magyar konszern- és holdingszervezetekben. Vezetéstudomány, 26 (3): 25–37.
Nagy T. (2016): A Lean menedzsment és a controlling kapcsolati rendszere. Controller Info, 4 (1): 38–42.
Schmalen H. (2002): Általános üzleti gazdaságtan. Axel Springer Budapest Kiadó, Budapest.
Zéman Z. (2016): A kontrolling fejlődéstörténetének főbb irányzatai. Gazdaság és társadalom, 8 (2): 77–91. https://doi.org/10.21637/GT.2016.2.04.