A Somogy megyei termálforrások hasznosításának kérdése (1960-1990)

Abstract

Magyarországon az 1960-as évektől egyre több gazdaságpolitikai intézkedést hoztak a turizmus és az idegenforgalom fejlesztésére. Egyes vidéki területeken ez összekapcsolódott az abban az időben megnövekedett számú kőolajfúrással, hiszen a próbafúrások során sok esetben melegvizet találtak, amelyre a későbbiekben ráépülhetett a termálturizmus. Annak ellenére, hogy Somogy megye a Balaton révén eleve kiemelt turisztikai célpont volt, a hetvenes évek közepéig a próbafúrások során 22 olyan forrást találtak, ahol a feltörő víz hőfoka meghaladta a 35°C-t. E kutak egy részét lezárták, de nem lehetett megkerülni a hasznosításuk kérdését sem, amely számos problémába ütközött az anyagi és emberi erőforrások hiánya miatt. A Somogy Megyei Tanács és az MSZMP megyei párszervezetei ugyanakkor rendkívül komolyan vették a termálturizmus kérdését, és két alkalommal is koncepciót dolgoztak ki a fejlesztésükre. Ez azonban csak négy nagyobb fürdőre, Nagyatádra, Igalra, Csokonyavisontára és Kaposvárra vonatkozott. A kisebb fürdőket helyi fenntartókra bízták.