Pécs iparának változásai a Trianon utáni évtizedben CHANGES IN THE INDUSTY OF PÉCS IN THE DECADE FOLLOWING THE TREATY OF TRIANON

Abstract

A tanulmány alapkérdése, hogy egy magyarországi középváros gazdasága hogyan alkalmazkodhatott a trianoni békeszerződés miatt megváltozott gazdasági feltételekhez. Pécs 1914 előtt a Dunántúl egyik gyorsan fejlődő városa volt, az első világháború előtti években 50.000 lakosával Magyarország tizenötödik legnépesebb településévé vált. Különösen erős volt a gyáripara: Európa-szerte híres ipari üzemek működtek már a városban (Zsolnay kerámiagyár, Hamerli kesztyűgyár, Angster-orgonagyár stb.). Az ipari fejlődést az első világháború, majd az azt követő hároméves szerb megszállás megtörte. Az 1920-as években a város gazdasága csak nehezen tudott talpra állni. Az alacsony jövedelmek miatt lecsökkent kereslet, valamint a Dráván túli piacok és nyersanyag-források elveszítése miatt a város ipara nehezen működött. Egyre nehezebb helyzetbe kerültek a kisiparosok is, hiszen a lakossági megrendeléseik nagy részét elveszítették. Jelentős problémát okozott az is, hogy 1927-ig a széntermelés nagy része jóvátételként a délszláv államhoz került. Némi élénkülés a gépgyártás, a Speyer-kölcsönök révén a városi közműépítés, valamint a közintézmények építése terén látszódott az 1920-as évek második felében. Az évtized végére nagyrészt konszolidálódott a gazdasági helyzet: nőtt a népesség, csökkent a munkanélküliség, s egyre több városi fejlesztés jelenhetett meg. Az 1929-33 közti gazdasági válság azonban ezeket az eredményeket hamar elvitte. 

The basic question of this study is how an average-sized Transdanubian city adapted to the changed economic conditions due to the Treaty of Trianon. Before 1914 Pécs was a quickly developing city of Transdanubia which became the fifteenth largest city of Hungary with its 50000 citizens just before the WWI. Its manufacturing industry was outstanding; plants well known all over Europe were operating here (Zsolnay Porcelain Manufactory, Hamerli Gloves Factory, Angster Organ Factory, etc…). The industrial development was broken by WWI and the three years of Serbian occupation. The economy of the city struggled to regain its pre-war form in the 1920s. Due to the low incomes the aggregate demand dropped and the loss of markets and natural resources through the Drava River resulted industrial difficulties. Artisans suffered significantly since they had lost most of their orders from retail clients. It was troublesome that till 1927 most of the coal production was transported to the Kingdom of Yugoslavia as part of the compensation payments. There was some increase in economic activity in the second half of the 1920s in the field of mechanical engineering and the Speyer-loans also resulted the construction of public infrastructure and buildings. Till the end of the decade the city’s economy consolidated; there was population growth, decrease in unemployment and more and more urban development was introduced. However, the crisis of 1929-33 quickly demolished these results.