MAGYAR „ENKLÁVÉ” A MOLDVAI CSÁNGÓK NAGY-ROMÁNIA MEGALAKULÁSÁNAK ÁRNYÉKÁBAN A HUNGARIAN „ENCLAVE” THE HUNGARIAN CATHOLIC „CSÁNGÓS” IN MOLDAVIA IN THE SHADOW OF GREATER ROMANIA’S FORMATION

Abstract

A magyar államhatárokon kívül, a Kárpátoktól keletre élő magyar katolikus népcsoport, a moldvai csángók, az évszázadok során zajló különféle történelmi, gazdasági és társadalmi folyamatokból fakadóan, illetve megszülető modern román nemzetállam represszív politikája következtében a XIX. század második felétől erőteljes asszimilációs nyomásnak volt kitéve. A tanulmány bemutatja, hogy hogyan alakult a moldvai magyar entitás sorsa az első világháború idején, elsősorban az anyaország szemszögéből ítélve. Elsősorban arra a kérdésre kíván választ adni, hogy az 1916–1917. évben, az Osztrák–Magyar Monarchia Románia felett aratott győzelme, és az ennek nyomán bekövetkező katonai-politikai erőeltolódás hogyan befolyásolta a magyarországi tudományos közgondolkodást és a politikai cselekvőkészséget, milyen elképzelések, tervek születtek a moldvai csángók reintegrálására a magyar nemzet keretén belül. Mind a Györffy István néprajzkutató nevével fémjelezhető társadalompolitikai koncepció, mind pedig a magyar politikai elit, szükség esetén számolt a magyar ajkú és a magyar identitását őrző lakosság áttelepítésével Magyarországra, ám a Románia 1916–1917. évi vereségével létrejövő politikai konstellációban a magyar katolikus egyházszervezet joghatóságának kiterjesztését, így a vallásához erősen kötődő csángó lakosság nyelvi-felekezeti identitásának megerősítését helyezte előtérbe, és a kormányzat ennek érdekében tett diplomáciai lépéseket.