A nagykanizsai uradalom változásai 1914-1945 CHANGES OF THE MANOR OF NAGYKANIZSA 1914–1945

Absztrakt

 A tanulmány egy délnyugat-magyarországi nagybirtok mintáján tekinti azokat a változásokat, amelyek a magyar nagybirtokokat érték a két világháború közötti időben. A nagykanizsai uradalmat 1743-ban vásárolta meg gróf Batthyány Lajos, amiből három másik nagybirtokkal együtt hitbizományt alapított. Az uradalom egészen 1945-ig a család kezében maradt. Az 1830-as évektől kezdve a nagykanizsai uradalom működése jelentősen eltért sok más hazai nagybirtoktól, ugyanis a saját termelés mellett egyre fontosabbá vált a bérleti modell. 1871-től 1945-ig tartó időszakban a tulajdonos az erdőgazdaságot megtartotta saját kézben, ellenben a mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket hosszú távra bérbe adta helyi vállalkozónak, ugyanakkor a Batthyányak Nagykanizsa városban lévő saját épülteiket és egyéb ingatlanjaikat igen magas áron tudták bérbe adni. Ezzel a modellel sikerült biztosítani az uradalom hosszú távú jövedelmeztetését, főleg azért, mert az erdészeti termékek iránti kereslet mindig magas volt, ugyanakkor a bérleti díjak stabil bevételt biztosítottak még a legválságosabb időkben is a herceg számára. Más nagybirtokokkal összevetve kiemelkedő volt az uradalom teljesítménye a minőségi erdőgazdálkodás terén, ami nem utolsósorban a magasan képzett erdőmestereknek köszönhető. Levéltári, szakirodalmi, statisztikai és sajtóforrások elemzése alapján egyértelmű, hogy a magas színvonalú gazdaságirányítás, a birtokkezelés modern formái, a piachoz igazodó termékszerkezet kialakítása alkalmas eszközök voltak arra, hogy a hazai átlagnál magasabb jövedelmet biztosítson a tulajdonosnak.