A VASÚT SZEREPE A BALKÁNI ÉS KELETI FRONTRA VALÓ SZÁLLÍTÁSBAN A NAGY HÁBORÚ ELSŐ ÉVÉBEN

Absztrakt

Ferenc Ferdinándnak, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének 1914. június 28-án bekövetkező meggyilkolása után egy hónappal később a dualista állam hadat üzent Szerbiának, amely egy láncolatot indított el Európába, majd a kontinensen kívül is, és nőtte ki magát a Nagy Háborúvá. Az ország lakossága leginkább a közlekedés megváltozásából érezte meg az eseményt, hiszen elindult az általános mozgósítás és a katonai alakulatok frontokra való szállítása. A hadüzenet átadását követően, 1914. július 29-én indult meg az első magyar katonai csapatszállítás először délre, Szerbiába (balkáni front), majd nem sokkal később északkeletre, az Orosz Birodalom irányába (keleti front). A tanulmány tárgyát e két front felé vezető vasútvonalak működésének, működtetésének, szerepének és társadalmi hatásainak bemutatása képezi az esemény első évében. A vasút elhibázott frontváltási manővere és a fokozódó leterheltség fennakadást okozott a forgalomban, ami a polgári menetrend – időleges – felfüggesztését eredményezte. A gyors orosz mozgósítás és ellentámadás miatt azonban megkezdődött Galícia gyors kiürítése vasúton keresztül, amellyel ismételten óriási forgalom zúdult az északkeleti vonalakra. Ezzel egy időben a frontról hazatérő sebesülteket és elhunytakat szállító szerelvények visszaérkeztek Magyarországra. Ausztriából naponta 50 szerelvény érkezett a közös hadsereg utánpótlására, amelyet a MÁV továbbított a keleti frontra. Az érintett vonalak számára ez óriási megterhelést jelentett, és a polgári forgalom korlátozását idézte elő.