Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat

Előszó

Erzsébet Barát — 2024-05-15

Figyelő

Erzsébet Barát — 2024-05-15

Interszekcionalitás és szociálpszichológia: Roma LMBTQ+ emberek identitáskrízisei és megküzdési stratégiái Magyországon

Dorottya Géczy — 2024-05-15

Számos hazai és nemzetközi összehasonlító kutatásból tudhatjuk, hogy Magyarországon a romák is és az LMBTQ+ emberek is nagyfokú előítéletnek és diszkriminációnak vannak kitéve. Azzal azonban, hogy mi történik akkor, ha valaki roma LMBTQ+ személy, már jóval kevesebben foglalkoznak magyar kutatásokban. Az ilyen típusú „halmozottan hátrányos helyzet” jelentőségére először az 1970-es és 80-as évek feminista kritikája világított rá (Crenshaw, 1989; 2001; Hooks & Lutz 1993), szakított a fősodor feminizmusának nőket homogenizáló felfogásával és mutatott rá a nők között meglévő egyenlőtlenségekre (Sebestyén, 2016; Kóczé, 2009). Az esettanulmányban arra vállalkozom, hogy integráljam az interszekcionalitás elméletét a szociálpszichológia néhány alapvető fogalmával, a társadalmi identitás (Tajfel, 1981), előítélet (Allport, 1999), társadalmi reprezentáció (Moscovici, 1961), fenyegetett identitás, és a megküzdési stratégiák (Breakwell, 1986) fogalmaival. A tanulmányban hat, magát roma LMBTQ+ személynek valló résztvevővel történt interjúkat elemzem. Azt tárom fel, , hogy a résztvevők hogyan élik meg a „többszörös” kisebbségi helyzetet, s milyen megkűzdési stratégiákat tudnak alkalmazni.

A társadalmi reprodukció megtörésének folyamata Michelle Obama és Orsós Zsuzsanna önéletrajzi narratíváiban és egészségnevelési projektjeik

Ágnes Zsófia Kovács — 2024-05-15

Chantal Jaquet Osztály-köztiek: A társadalmi reprodukció megtörésének folyamata (2014, 2023) című könyvében új filozófiai fogalmat alkot, az osztály-köztiek fogalmát. Az osztály-köztiek átmenetet képeznek két szociológiai értelemben vett osztály között, egyik csoportba sem megbízhatóan tartozó személyek. Jaquet szerint az osztály-köztiek megtörik a társadalmi reprodukció szabályos folyamatát, de nem kérdőjelezik meg a reprodukció jelenségét, hanem megerősítik azt, mert megmutatják az átmenetben érintett csoportok identitásának határait. A társadalmi reprodukció megtörésének folyamata az osztály-köztiek élettörténetében mutatkozik meg. Jaquet az osztály-köztiek tapasztalatát komplex politikai, gazdasági, társadalmi, családi és egyéni érdekek és célok hálózatában értelmezi, főleg önéletrajzokra és auto-etnográfiára vonatkoztatva. A tanulmány Jaquet „osztály-köztiek” fogalmát használja fel Michelle Obama Így lettem c. önéletrajzírásának és Orsós Zsuzsanna interjúkban megfogalmazott életrajzi narratívájának leírására és összevetésére. A dolgozat a rassz, az osztály, a nemi hovatartozás, a család, az iskola és a gazdasági tényező szerepét elemzi a társadalmi reprodukció megtörésének folyamatában. Amellett, hogy megállapítja a két elbeszélő osztály-közötti társadalmi pozícióját és meghatározottságait, azt a kérdést teszi fel, hogy milyen pozitív szerepet kap az osztály-közötti lét Obama és Orsós egészségnevelési projektjeiben. A dolgozat hipotézise, hogy az „egészség” fogalma mindkét esetben jóval túlnyúlik az egészség passzív fizikai és mentális elképzelésén. Az egészség és annak nevelése mindkét osztály-közötti elbeszélő számára aktív társadalmi öngondoskodást jelent, melynek lehetséges hosszabbtávú egyik eredménye a társadalmi reprodukció megtörése.

A szavak (átformáló) ereje. Juan Mayorga A Gólem című drámájának etikai és morálfilozófiai aspektusai

Eszter Katona — 2024-05-15

A tanulmány Juan Mayorga 2022-ben bemutatott színdarabjának, A Gólem című drámának egy lehetséges értelmezését kívánja adni. Ezt a művet a kritika a spanyol drámaíró legsötétebb és legnehezebben értelmezhető művének aposztrofálta. Maga a cím a XVI. századi zsidó folklórhoz tartozó ismert mítoszra, Gólemre, egy agyagból gyúrt lényre utal, amely képes életre kelni, ha egy szent szót adnak a szájába. A mítosznak számos irodalmi feldolgozása született (Gustave Meyrink regénye, Jorge Luis Borges verse) és ehhez a körhöz csatlakozik Mayorga drámája is. A filozófiai, morális és politikai kérdéseket boncolgató színmű egy jelenbélinek és valóságosnak látszó alternatív világot mutat be, amelyben a szerző intellektuális utazásra invitálja az olvasót/nézőt a tudatalatti legsötétebb bugyraiba. A Gólem mélyen politikai színdarab; az át/változások etikai és morálfilozófiai aspektusairól szól, arról, hogy mit teszünk a szavakkal, és mit tesznek velünk a szavak.

Mit akar a nő? Átváltozások Zadie Smith The Wife of Willesden című színdarabjában

Lívia Szélpál — 2024-05-15

Zadie Smith The Wife of Willesden (2021) című színdarabjában Geoffrey Chaucer A bath-i asszonyság előbeszéde és meséje című történetét gondolja újra, amely Chaucer XIV. század végén írott Canterbury mesék című művében található. Mivel a darab magyarul még nem érhető el, a tanulmány céljai között szerepel Smith írói stílusának bemutatása a magyar olvasóközönségnek. A színdarab bevezetőjében önreflexív módon elmeséli az adaptáció születését, amely egy véletlen félreértésből keletkezett egy Twitter-bejegyzés és gyenge reptéri Wi-Fi-kapcsolat révén, miként lett ez a helyzet kreatív alkotómunkafolyamattá a Covid19-pandémia idején. A tanulmányban azt vizsgálom, hogyan alakult át Chaucer eredeti története Smith szövegévé, s milyen korabeli társadalmi viszonyról árulkodik a Smith által megváltozott történet főszereplőjének, Alvitának az élete. A modern kori Kilburn városrészben, egy kocsmában meséli el történetét Alvita. Önmagához és a férfiakhoz való viszonyát, identitását gondolj újra: mit akar(hat) az élettől egy nő és mi a nő szerepe a házasság intézményében. A színdarab vegyes kritikákat kapott, amely eltérő kritikai értelmezésekre a tanulmányomban is kitérek.

Emlékezet és diszkurzivitás transzformációi Marga Minco műveiben

Judit Gera — 2024-05-15

Marga Minco (1920–2024), holokauszttúlélő holland írónő „A lakcím” (1957/2003) című rövidtörténetén, a Keserű fű (1957/1979) című kisregényén és a Kijk ’ns in de la [Kukkants csak be az asztalfiókba] (1963) című meséjén mutatom be, hogyan, milyen transzformációk aktiválásával forgatja az írónő személyes életének elemeit előbb önéletrajzi ihletettségű irodalommá, majd milyen további transzformációkra van szükség ahhoz, hogy ugyanezekből az elemekből humorral teli, abszurd mesét konstruáljon. Ehhez többek között Ernst van Alphen „Symptoms of Discursivity: Experience, Memory and Trauma” című, 1999-ben megjelent cikkét használom fel, melyben azt állítja, hogy a tapasztalat, az emlékezet és a trauma diszkurzív alapú. A diszkurzivitás négy szimptómáját, a holokauszt négy reprezentációs problémáját különbözteti meg: a szubjektum- és objektumpozíció összemosódását, a szubjektumpozíció teljes tagadását, a narratív keretek hiányos mivoltát és a narratív keretek teljes tagadását. Ezeket mutatom ki „A lakcím” című rövidtörténetben, majd ehhez kapcsolódva vizsgálom a szubjektumpozíciót és a narratív keretet a Keserű fű című kisregényben. Végül azt a helyreállítási folyamatot vizsgálom, amelynek eredményeképpen a mesében a diszkurzívitás szimptómái felszámolódnak.

Bibliodiverzitás - A könyvpiac sokszínűsége

Lilla Bolemant — 2024-05-15

2010-ben az Európai Írók Parlamentje elfogadott egy nyilatkozatot, amely a bibliodiverzitás mellett foglalt állást. Az Isztambuli Nyilatkozatnak nevezett kiáltvány elfogadása óta eltelt több mint egy évtized látszólag a bibliodiverzitásnak kedvez, hiszen rengeteg különféle könyv jelenik meg, sokféle kiadó és szerző jóvoltából. Érdemes azonban a mélyére nézni annak a folyamatnak, amely a 21. század könyvkiadásában zajlik, és nemcsak Európában, hiszen maga a bibliodiverzitás fogalma elsősorban dél-amerikai kiadók egy csoportjához köthető, akik már az 1990-es években felléptek a könyvpiac globalizálódása ellen. A kis kiadók, a kis példányszámban kiadott szépirodalom, a regionális szerzők, a kis nyelvek irodalmának fordításai mind-mind külön elemzést igényelnek. Ezen belül külön kategóriaként beszélhetünk a feminista irodalomról, a női szerzőkről, a gender szempontú szövegekről. Tanulmányomban a bibliodiverzitás szempontjainak bemutatása mellett annak feminista szempontjai is megpróbálom megvilágítani.

Termelő testek: Veres Attila a „Tranzisztor” című novellájának értelmezése

Aletta Borbíró — 2024-05-15

A tanulmányban Veres Attila A valóság helyreállítása (Agave, 2022) című kötetének „Tranzisztor” című novelláját vizsgálom a kötet másik szövegéhez, a „Kapcsolattartásra kijelölt személy”-hez kötődő intertextuális kapcsolatainak tükrében. Veres kötete a valóság fogalmát kérdőjelezi meg, egymással versengő, illetve párhuzamosan létező, valóságokat és Magyarországokat mutat be a fantasztikum eszköztárával. Ebben a multiplikálódott (szöveg)világban a „Tranzisztor” című novella azt a kisebbségi és kiszolgáltatott helyzetet teszi hangsúlyossá, amely a marginalizált, kizsákmányolt és kitörésre (szinte) képtelen társadalmi csoportokat jellemzi. A történet szerint a mélyszegénységben élők számára az egyedüli „kitörési lehetőséget” a gyári munka jelenti. A munkások egy sárszerű anyagot esznek, amelyet a szervezetük átalakít és tesz a világok közötti kapcsolat létrehozására alkalmas termékké. A főszereplő nő nem csak erre a termelésre képes, hanem arra is, hogy megteremtse a különböző világok közötti kapcsolatot. Elemzésem azt mutatja be, hogy a főszereplő nő teste miként kerül kizsákmányolásra, miként válik szó szerint termelő testté természetes anyagcsere funkciói révén. Illetve azt vizsgálom, milyen társadalmi mobilitási, átalakulási lehetőségek adottak a mélyszegénységből való kitörésre. A másik novella segítségével pedig megmutatom, milyen a hatalmi gépezet működését, a társadalmi és önkizsákmányolás elrejtésének módozatait, melyek eredményeként a kapitalizmust szolgáló matériává alakul át a szubjektum.

Profán triptichon. Hibrid testek és medialitás Nemes Anna munkáiban

Dóra Dombai — 2024-05-15

A tanulmány fókuszában Nemes Anna képzőművész és filmrendező testábrázolásainak „hármasoltára” áll. Ezekben a festészet, a dokumentumfilm, és a fikciós játékfilm különböző mediális stratégiái révén a testfelfogások gazdag jelentéshálózatot alkotva rétegződnek egymásra a hús heterogén burjánzásában. Ez a mindig nyitott, soha le nem záruló mutációs folyamat, mely egy hibrid, formátlan, transzgresszív új esztétika felé mutat, intenzív párbeszédben áll a testről szóló kortárs dizskurzusokkal, különösen a poszthumanisztikus kutatás egyes elméleteivel. Az új materializmus diszkurzusa a kultúraelméleti vizsgálódások középpontjába emelte a hús masszaszerű, burjánzó, performatív tömegét. Ez az elméleti keretezés különösen adekvát választás Nemes testábrázolásainak vizsgálatakor. A hús extenzív megjelenése a hagyományos esztétika határain túlra mutató, felforgató jelenségként áll előttünk, mely nemlineáris plaszticitásával szétfeszíti a nyugati filozófiai gondolkodás logocentrikus kereteit, szörnyűségként áll előttünk. Nemesnek a képzőművészetet és a filmkészítést egyaránt magába foglaló pályáját vizsgálva megállapítható, hogy az eltérő médiumok sajátos belső struktúraszervezési elvei alakítják azt, ahogyan ez az immanens szörnyűség megmutatkozik előttünk. Míg a festmények önmagukba visszaforduló, ritmikus időbelisége lehetőséget ad a hibrid testek dezantropomorfizáció határáig való eljutásra, addig a Beauty of the Beast dokumentumfilm a női testépítők naturalista-realista filmképi bemutatásával a konvencionális nyugati szépségeszményen túlra mutató szökésvonalakat tár elénk. A Szelíd című dokumentarista játékfilm, triptichon középső paneljeként, a fenti két megközelítés szintézisét adja. Míg a fikció a testbe zárt individuumhoz való hozzáférést teszi lehetővé, a narratív film sajátos időbelisége a teljes dekonstrukció ellen dolgozik. A Szelídben tehát nem a poszthumanisztikus, hibridizált esztétika perverz dekonstrukciós eljárásának csúcsra járatódását látjuk. Ugyanakkor, bár az antropomorfitás határán innen marad, mégis hangsúlyosnak tűnik a választás, hogy éppen egy női testen keresztül mutatja be Nemes a tömeggé váló hús szubverzív jellegét.

A bálna queer teste

András Gerevich — 2024-05-15

Darren Aronofsky A bálna című filmje sok szempontból a queer film konvencióinak antitézise, sőt, nevezhetjük anti-queer filmnek is. Dolgozatom első felében a filmet queer szemszögből elemezem, a második részében feltérképezem a film angolnyelvű recepcióját, majd végül kifejtem, hogy miért nem sorolható a film a queer kánonba, amit a filmes kritika sem tesz meg. A főszereplő, Charlie, kudarcot vallott, mint férj és apa, mint queer élettárs és mint férfi egyaránt, egyik szerepet sem tudta teljesen magáévá tenni, és a különböző szerepeket nem sikerült integrálnia. Életének homoszexuális és heteroszexuális szakaszait időben és térben is elválasztja, a kudarc és a gyász szégyenhez és depresszióhoz vezet, az pedig kényszeres evéshez és megalázottsághoz. Charlie öngyilkos lesz: lassan halálba eszi magát. Charlie karakterén és történetén keresztül a kövérség és a nemi orientáció interszekcionális elemzését adom: a film narratíváját meghatározó túlsúly problematikus patologizálását, az internalizált homofóbiát, a queer szégyent, a fallosz nélküli, deszexualizált test regresszív állapotának traumáját, és a heteronormativitáshoz való visszatérés vágyát veszem sorra. A filmet a kritika többnyire fenntartásokkal vagy kimondottan negatívan fogadta, mert mind a kövérséget, mind a queerséget problematikusan, negatív klisékkel és sztereotipikus jegyekkel ábrázolta. Nem csak Charlie vall kudarcot, hanem a rendező, Aronofsky is. Dolgozatomban azt probálom körbejárni, hogy a film miért nem tud megfelelni a kritika és a közönség elvárásainak, és miért nincs helye a queer kánonban.

Likantrópiák: fiktív és mediális átváltozások poszthumanista vonatkozásai a Farkasok népe című animációs filmben

Borbála László — 2024-05-15

A tanulmány a Farkasok népe (Wolfwalkers, 2020) című animációs filmben megfigyelhető fiktív és mediális átváltozások poszthumanista olvasatát nyújtja. Az elemzés szerint a fiktív átváltozások a film főszereplőjét, a fiatal Robynt érintik, aki vadász édesapjával Írországba utazik, hogy segítsen elpusztítani az utolsó helyi farkas falkát. A kalandvágyó lány azonban összebarátkozik egy ősi farkasember-törzs leszármazottjával, Mebh-bel, majd egy (véletlen) farkasharapás útján ő maga is képessé válik arra, hogy éjszakánként farkas alakot öltsön. A tanulmány Robynt olyan szimpoetikus entitásként értelmezi, mely a humanista binárisok és hierarchiák helyett az ember és az állat, a természet és a civilizáció, valamint a férfi és a női lét közötti fluiditás elfogadásával, az ezekkel való kapcsolódási folyamatokban jön létre. A tanulmány a cselekmény szintjén a főszereplőben zajló átváltozásokat, míg a film vizuális szintjén a mediális átváltozásokat vizsgálja, melyek meghatározó szerepet játszanak a film által megjelenített poszthumán szubjektum és világkép kialakításában. Robyn jellem- és világképformálódását a film különböző képalkotási módszerek (kézi és digitális animáció), animációs irányzatok (európai lineáris-figurális és populáris amerikai irányzatok), művészettörténeti inspirációk (petroglifák; ősi kelta, amerikai indián, és európai művészet; középkori kódex- és faliszőnyegképek; modernista és szecessziós művészet), eljárás-imitációk (vízfesték és fametszet), valamint vonalak, formák, és színvilágok hibridizálásával teremti meg. Ezen megoldások miatt maga a médium is szimpoetikusnak tekinthető.

Deczki, Sarolta (szerk.). 2023. Krimi. [Folyóirat szemle]

Réka Szarvas — 2024-05-15

Richard Reeves, Of Boys and Men [2022 - Könyvszemle]

György Kalmár — 2024-05-15

„Így most egy működő fekete lyukat hímzek”

Andrea Fajgerné Dudás — 2024-05-15

Emlékmorzsák Ilonkáról

Noémi Saly — 2024-05-15