Menstruáló apák és női "hidegháborúsok": Transzgresszív maszkulinitás Danilo Kiš műveiben

Absztrakt

A szerb-horvát-zsidó író, Danilo Kiš (1935-1989) alkotói munkásságát a fasizmus és a kommunizmus áldozatainak szenvedéseit feltáró novellák és elbeszélések jellemzik. Írásainak többsége önéletrajzi ihletésű, egyes részei pedig Magyarországon játszódnak. Kiš fikciós világát polifónia hatja át, a kulcsszerepeket azonban férfiak töltik be, így bőséges anyag tárul elénk a maszkulinitás tanulmányozásához. Néhány munkájában, mint amilyen a Jurij Golec című novella vagy az Esküvői vendégek című vers, a femininitás illetve maszkulinitás tradicionális elgondolását alkalmazza. Más írásaiban, mint például a Lant és sebhelyek című elbeszélésben, a hagyományos és kevésbé hagyományos maszkulinitás-képzetek keverékével találkozhatunk, míg Kiš remekműve, a Fövenyóra című regény, a maszkulinitás nem-hagyományos, transzgresszív ábrázolásmódjának iskolapéldája. A hagyományos maszkulin terrénumtól való eltávolodás található meg Kiš pályájának egyik utolsó alkotásában, az 1989-es televíziós dokumentumfilm-sorozatban is, a Csupasz élet-ben. Ebben két volt szerb, immár izraeli zsidó nő meséli el saját történetét egyszerre áldozataként, túlélőjeként és vádlójaként annak a két pokoli rendszernek, melyet Kiš egész életében egyformának tartott és élete végéig a kettő közé helyezhető „egyenlőségjelnek” az alátámasztásával foglalkozott. Végső soron a gender-sztereotípiák transzgresszív használata csak az egyik eszköz Kiš kezében ahhoz, hogy feltárja annak a halálos másságnak az ajtaját, amely oly sok emberre sütött bélyeget a 20. század ideologikus diktatúrái alatt.